Ki vagyok ÉN? és Te?

Már egy ideje készülök arra, hogy leírjam ki is vagyok. Szo’Ham. Ha a sztenderdeket követném, mint ahogy ilyen rovatoknál megszokott, azzal kezdeném, hogy gyermekkorom óta…de erről később. Ez a rovat nem így kezdődik, mert egy ideje a saját szabályaimat követem; azonban, hogy visszakanyarodjak a címben jelzett témához és mivel egyre több embert érdekel ki is ugráltatja csaturangába a jógaórákon, megadom magam.

A dolog apropója -azon túl, hogy Mónival jóideig dolgoztunk (igaziból inkább ő) azon, hogy szépen tudjak magamról írni- az, hogy a minap megkaptam a karakter nélküli tanár jelzőt. Burkoltan bukkant fel egy posztban, de a körülményeket és a csillagállásokat figyelembe véve nem tudtam nem észre venni, hogy nekem címződött. Muszáj itt leírnom, tetszett! Nagyon tetszett.

Azok, akik a jóga filozófiai hátterét mélyebben; a külsőségeken túl is nyitottak megismerni, találkozhatnak a szo’Ham adzsapa mantrával. Azt jelenti, Ő vagyok Én, öntudatlanul ismételjük ezt a mantrát légzésünkkel, minden élőlény egész életén keresztül, minden egyes légzésével. Azonosak vagyunk…én ezt próbálom képviselni a Namaskarban- ha jössz gyakorolni, arra törekszem, hogy komfortosan érezd magad. Jöhetsz macinaciban, sortban, csilingekkel a csuklódon, tetkóban, piercinggel, túlsúllyal, ragyákkal, zsíros hajjal, szőrösen…sem engem, sem azokat nem érdeklik ezek a dolgok, akik ide járnak és tudod mi a legdurvább? Sírhatsz, ha szükséged van rá megvigasztalunk, ha nem akarod hagyunk. Nevetgélhetsz. Oh, és most egy szalonképtelent is ideírok: pukizhatsz is, mindenkivel előfordult már. Nem mondom meg neked a frankót, lehet te jobban tudod, ezért ne is várd. Mindannyian elfogadóak vagyunk egymással, Veled…kivéve, ha te kritikus vagy, esetleg pramadában szenvedsz. Igen, ez egy paradoxon, de mi azokat is szeretjük, te pedig gyakorolj máshol.

Emlékszel még általánosban, amikor Weöres Sándor egyik versét tanultad?  Bemagoltam akkor én is, valódi jelentését azonban jóval később értettem meg, amikor sikerült kifordítanom magam saját életemből, figyelj:

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Forrás: Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 127

Ha szeretnéd meghallgatni

Most, kezdésnek ennyit szerettem volna írni: magamról, rólad….folytatás következik

Comments are closed