A karakternélküliség diszkrét bája 1. rész

Karakternélküliként élni a világban borzalmas, de megszokod; később akár szórakoztatónak is találhatod. Sőt, akár élvezheted. Karakter nélküliként erről legalább hitelesen tudok írni, sőt egóból akár nevezhetem magam önazonosnak is. Ezen felbátorodva, megpróbálom neked definiálni a karakternélküli karakterének kialakulását, de legfőképp a karakternélküliség paradoxonát; azonban kérlek, vedd figyelembe, hogy ugye a semmi létszerepről írok, semmiből meg előfordulhat, hogy a végén nem lesz semmi.

Nos, a karakternélkülivé válás szakaszai:

– megszületsz valahová, felnősz valahogy. Férjhez mész/megnősülsz, gyereked lesz vagy nem, az is előfordul, hogy semmi sem történik, csak azon kapod magad, hogy felnőttél. Legalábbis kinézetre, a személyiségedről még ezen a ponton nincs szó, bár a felnövési folyamat jelentős szerepet játszik későbbi szerepeidben. Elhiszed, amit ez idő alatt valakik mondanak; azt csinálod, amit mondanak vagy elvárnak. A valakik. Ezeket a mások által meghatározott vagy másoknak megfeleltetett valami csinálásokat az életed minden területén sikeresen vagy kevésbé sikeresen működteted, de az is lehet, hogy kényszerítenek, hogy működtesd. Valahogy. Felveszel egy szerepet, amit most stílusosan nevezzünk karakternek. Ilyen karakterszerepekben létezhetsz családi kapcsolataidban, üzleti kapcsolataiban, haveri kapcsolataidban és mit tudom én még mifélékben, a lényeg, hogy így éldegélsz. Karakteresen.

– aztán pofára esel vagy pofára ejtenek, tragédia ér, abuzálnak vagy bármi, ezeket a továbbiakban gyűjtőnéven nevezzük szaharáknak /ügyünk szempontjából nem vizsgáljuk azt az esetet, amikor nem történik veled semmi és spontán a következő szakaszban vagy/

– és akkor, de az is lehet, hogy később elkezdesz gondolkodni. Ebben az esetben szerencsés lélek vagy, ahogy V. Andi barátnőm mondaná, mert az is előfordulhat, hogy sosem kezdesz el gondolkodni.

Tehát, felteszed magadnak a kérdést: Hol voltál Te eddig? -ezekben a szerepekben…

A később és soha pillanatokra még vissza kell térnünk, mert lehet, hogy az előző pontban leírt szaharák által téged ért stressz miatt beszűkült tudatállapotban leledzel, azaz boldog vagy keserű tudatlanságban.

– de vissza az eredeti kérdéshez, amit most átalakítunk Ki vagy te? kérdéssé

– ha már sikerül feltenned ezt magadnak, elkezdesz válaszokat keresni és a következő lépés az önismeret útjára visz. Elkezdesz kutakodni: ilyen-olyan iskolák, filozófiák, stb. stb. Keresed mi az, ami magyarázatot ad.

Rossz hírem van, vannak tévutak;  én csak a spirituális irányról tudok neked írni, félelmetesen tudsz összegabalyodni magaddal, ahol elmebeli eltévelyedésed például egy zavaros karakter mellett belátható következménnyel jár, csak még abban a pillanatban, a zavarosban, a tekinteted is homályos. Ezen kívül természetesen van sokféle tévút…zsákutcák, ahová beragadsz és a sokféle mindenfélének köszönhetően, addig komfortos karaktered totál szétesik.

A legrosszabb pedig, hogy elkezded magad hibáztatni, amit kitartásoddal és maximalizmusoddal a tökéletességig fejleszthetsz és tovább szenvedteted magad; mert az első pontban felsorolt valakikarakterek által rólad felállított vagy elvárt kép még élénken él benned az így-úgy  magadra húzott karaktered azonban már szétcsúszott, ezért jöhet az önmarcangolás, bűntudat és egyéb finomságok. (itt bőghetsz is, az az enyhébb eset, a durvábbakat hagyjuk)

Szerencsés esetben menet közben észreveszed, mi nem stimmel; ideális esetben van olyan valaki körülötted, aki segít kirántani magad magadból. Azt az esetet most nem említem, ha valamelyik út végleg beszippant.

Nézzük az optimista verziót, valaki kirángatott magadból és tovább kezdesz látni önnön nyomorúságodnál. Nekem szerencsém volt, szuper iskola, nagyon jó tanárokkal, néha nem túl kellemes módszerekkel, de kirángattak magamból. Nem volt könnyű dolguk. Ők, akik az önismeretre azt mondják, „ ja kérem, az nem habostorta ”. Nem. Tényleg nem. Fájdalmas felismerések, megdöbbenések, szembenézés.

Upsz, kellemetlen, de nyugi, kibírod. Persze, csak ha akarod, és akkor elérkezel a fordulóponthoz.

A következő részben leírom, honnan ismered fel, hogy a fordulópontra érkeztél…

Comments are closed