Szólj, ha fáj!

Mondták, hogy szóljak, ha fáj. Jó persze, majd szólok. Hát fájt, de nem törődtem vele. Az első alkalom nagyon kemény volt, nem gondoltam volna, hogy súlyzók nélkül is ilyen lehet. Eddig nem így gondoltam a jógára. Nyújtás, légzés, meditáció, és a kundalíni kígyó szépen elindul felfelé, meg ilyesmi. Nem az, hogy izzadni fogok, mint a ló és kemény izomlázam lesz másnap. Dehát megdicsértek, hogy az első alkalmat milyen szépen végigcsináltam: És a csoda is megtörtént. Először nem is akartam elhinni…. Az első jóga órám előtt fél évvel már elkezdtem végigjárni a kenőcsök, vitaminok, háziorvos ortopéd orvos tortúrát. Hónapokig vártam az időpontokra, és az ultrahang jött volna. Hajnalonként arra ébredtem, hogy sajog, fáj a jobb térdem. A bal sose. Járkálnom kellett, majd felpócolni a lábamat, és így nagy nehezen el tudtam aludni. És ez az első astanga óra után hirtelen megszűnt. Elvágták. Nem jött többet. Nem akartam elhinni, de tényleg. Az ultrahangra már el se mentem. Azóta se jelentkezett.

 

Úgy éreztem sok év próbálkozás után végre találtam valamit, ami tényleg segít. És belevetettem magam. Húztam az izmokat, míg nem fájt és még annál is tovább. Had fájjon, az élet is tele van fájdalommal. Kilépünk a komfortzónából, de megéri, és majd jó lesz. És így egy idő után másnap nem csak az izomláz jött, hanem a fájdalom is. Gondoltam nem baj, mert hát van, hogy a javulást romlás előzi meg. Annál inkább toltam a gyakorlatokat. A végén már tényleg gyanús volt, hogy a bal lábamat nem tudtam felemelni az autóban a kuplungoláshoz. A sarkamra támasztottan tudtam csak váltani. Nem beszélve a kiszálláskor érezhető erős csípőtáji nyilallásról. A kezemmel kellett a combomat emelni, hogy ki tudjak szállni a kocsiból. Utána olvastam a neten, hogy akkor most mi van, és megállapítottam, hogy ez biztosan gerincsérv, ami a túlzottan erős előrehajtó gyakorlatoktól lehet. Ez később kiderült, hogy nem igaz, 3 hónap pihenés után lassan de megszűnt a fájdalom. Valószínűleg meghúzhattam egy izmot. Akkor eldöntöttem, hogy ennyi volt nem jógázom többet. Csak hát valamit kellene. Az ülőmunka korunk csendes gyilkosa, és tenni kéne valamit a negatív hatások ellen. A neten való kutakodás valahogy mindig oda vezetett, hogy ilyen problémák esetében a megoldás alapja a jóga.

 

Mindenki onnan vesz át gyakorlatokat. És akkor enyhe külső személyes ráhatás segítségével elmentem egy hátrahajlító tanfolyamra Andihoz. Erősen felkészülve arra, hogy semmit nem erőltetek. nem szabad, hogy fájjon. És csodák csodája másnap, és utána több napig is a hátamból eddig szokásos komor dallamokra emlékeztető érzéseket felváltotta a könnyed csilingelő vidám zene. A megszokott merevség, feszültség megszűnt. Fantasztikus volt. Így elhatároztam, hogy tovább lépek, elmegyek újra egy astangára. Szigorúan betartva a szabályokat, nem erőltetem. Nem szabad, hogy fájjon. És így is lett. Másnap megint a könnyedséget éreztem a testemben. Vidám feszültségmentes izmokat enyhe izomlázzal. Nagyon jó volt. Megértettem miért válnak az emberek függővé a jógától. Megkaptam a tanítást hálás vagyok érte. És most már én is bíztatok másokat, hogy élvezzék kellő odafigyeléssel ennek a sok ezer éves módszernek az áldásos hatásait.

L.László

 

Hálás vagyok Lászlónak, hogy visszajelzést adott, miért tűnt el 🙂  Igen, szoktam aggódni, akiken látom, hogy túlnyomják az órát és hiába beszélek “ne erőltesd, majd megy”. Természetesen van a másik véglet, akiken látom, bőven menne még…azonban, ha kommunikálunk, akkor meg is értjük és meg is tudjuk oldani 🙂  Köszönöm

Comments are closed.