Legyen egymás elfogadása a jógaóra része

Mi lenne, ha mostantól a jógáról a sokszínűség és befogadás jutna az eszünkbe?

A jóga társadalomban állandó kérdés a testkép, és hogy mi, jógik, mit képviselünk a világ felé. Mint 40-es méretű, nőiesen formás jógi tanusíthatom, hogy a jóga társadalom mit tart elfogadhatónak és mit utasít el:

  • Azt mondták, hogy nem nézek ki elég jól, hogy lefotózzanak – a saját jógatanári útmutatómhoz.
  • Visszautasítottak azzal, hogy “távol esik a márkájuktól” az alakom – olyan magazinok, akiknek rendszeresen írok.
  • Megszóltak az Interneten, hogy nincs igazi jóga testem és megkérdőjelezték a gyakorlásomat a combjaim mérete miatt.

Az önértékelésem nem attól függ, hogy mások milyennek látnak. Nem az az elkeserítő az ítélkezésükben, hogy mit gondolnak a testemről, hanem az, hogy nem vesznek tudomást a jógagyakorlás egyik kulcsmomentumáról.

Ahelyett, hogy azon gondolkoznánk, hogyan is nézzen ki egy “jóga test”, inkább nézzük meg alaposabban, hogy mi is a jóga: olyan erőteljesen átformáló gyakorlás, ami belülről változtat meg minket. Mi lenne, ha a jógik szerkesztett Instagram képei helyett a karma jógára figyelnénk, arra, hogy mi mit adhatunk vissza?

Mi lenne, hogy ahelyett, hogy azon aggódunk, milyen jóganadrágot húzunk magunkra, inkább letennénk a fenekünket és meditálnánk egyet? A megszállottság, amivel a testünkkel foglalkozunk és ahogy a jógán keresztül megjelenítjük, nem a testünkről árulkodik, hanem a lelkiállapotunkról.

Megerősödhetünk és lehetünk a fizikai gyakorlástól hajlékonyabbak, de amíg nem engedjük el mások és magunk megítélését, addig még nem gyakoroljuk valóban a jógát. Mi lenne, ha a jóga arculata innentől a sokszínűség és befogadás lenne a hiperretusált, csillogó, filteres képek helyett, ami azt a benyomást kelti, hogy a jóga egyedül a fizikumról és a fizikai adottságokról szól? Így, amikor a jóga megmutatja az arcát a világnak, sokkal hitelesebb lenne – olyan sokszínű, mint azoknak az embereknek az arca, akik a jóga világát valóban alkotják.

Ez azért fontos, mert sokan nem mernek a jóga közelébe jönni, mert a jóga nem úgy néz ki, mint ők. Ez a sok és sokféle ember nem látja a saját arcát, fenekét vagy képességét abban, amit mára a jóga kifelé mutat, ezért úgy gondolják, inkább lemondanak róla. Ha túljutunk azon, hogy hogyan kéne kinéznie a jóga arcának, fenekének és hajlékonyságának, akkor megnyílunk a jóga lényegi üzenetére, ami mindenkit elfogad – mérettől, alaktól, hajlékonyságtól, nemtől, szexualitástól, etnikumtól, stb. függetlenül.

Szóval mi a helyzet a testképpel? Szerintem tegyük túl magunkat rajta. Jussunk túl a testi megszállottságon és lépjünk tovább a szellemi lelkesedéshez. Végső soron Patanjali azt tanítja nekünk, hogy a jóga akkor valósul meg, amikor elcsendesedik az elme. Dolgozzunk az elménken, pihentessük az ítélkezést és fogadjuk el mindenkit olyannak, amilyen.

Forrás: Mantra Magazin 2017, 
Fordítás: Fábián Vera jógagyakorló

 

Comments are closed